Iván Ivanovics Sztyeminkovnak hatalmas volt.
Mutogatni ugyan nem mutogatta senkinek, de hát tudják, hogy van az: az emberek,
főleg falun, mindenkiről tudnak mindent, no meg aztán titkolni se igen lehetett
az efféle nyilvánvaló, látványos dolgokat. Férfiemberhez meg amúgy sem méltó a
dolgok rejtegetése. Szó ami szó, ez a dolog bizony karakteresen férfias dolog
volt, olyannyira, hogy híre nem csak a faluban, de az egész megyében elterjedt,
sőt, néhány káder propagandakörútja során még Moszkvába is elvitte a nagy
testrész hírét. Egyfajta jelzővé fejlődött Iván Ivanovics állapota szinte
országszerte. Az ominózus testrész nagy volt, vastag és hosszú. Egyszerűen nem
lehetett nem észrevenni. Ha valaki hasonló méretekkel büszkélkedhetett, arra
egyszerűen csak azt mondták, hogy “Ivános” van neki. Persze akkora, mint Iván
Ivanovics Sztyeminkovnak, senkinek se volt.
Egy
külföldi újságíró egyszer be akarta jegyeztetni valami “rekordkönyvbe”, vagy
mibe, de Iván Ivanovics Sztyeminkov egyszerű, szemérmes falusi ember lévén
hallani sem akart a dologról. Nem vásári mutatványos ő, sem pedig valamiféle
furcsa torzszülött, amilyeneket a nagyvárosi magazinokban mutogatnak! Az eset
annyira felbőszítette, hogy kishíján felpofozta az illetőt. Három nagydarab
legény se tudta lefogni Ivánt, úgy hogy Alekszej, a kovács szaladt oda segíteni
nekik. Még így négyen is csak nagy nehezen bírtak a dühöngő Ivánnal, az
újságíró meg fejvesztve menekült, talán azóta is fut!
Na, hát
ilyen ember volt ez az Iván Ivanovics. Férfi volt a javából és ez a tény nem
csak az óriási testrésznek volt köszönhető, hanem Iván férfias természetének
is. A nők egyszerűen imádták! Minek is mondom, hiszen bizonyára önök is tudják,
milyenek a fehérnépek! Mindig a különleges férfiak érdeklik őket. Márpedig Iván
Ivanovics elég különleges férfi volt!
Gyerekkorában elég sokat csúfolták adottsága
miatt, de később már szinte irigyelték. Felnőttkorára ő lett a legnépszerűbb a
faluban. Becsületes, derék férfiember volt.
Néha
levedzett a jókora szerv, és bizony ki is vörösödött, ilyenkor Iván gyakran
törölgette kedvesétől kapott hímzett kendőjével. Az a pletyka is elterjedt,
hogy Mása, Iván kedvese csaknem elvesztette egyszer a bal szeme világát a
méretes darab miatt, egyik szerelmes édelgésük során. Állítólag többen is
látták, ahogy Másenyka a szemét takarva jött ki a fészerből, ahova enyelegni
jártak. Nevetve mondta a mögötte kullogó legénynek, hogy “a fene a micsodádat,
Iván, majdnem kitoltad vele a szemem!”, s bár a falusi nép arrafelé szemérmes,
de nem kevésbbé pletykás mint más falusi emberek, így estére már mindenki tudta
a dolgot. Néhány rosszindulatú vénasszony felbuzdulva az eseten nem átallotta
azt terjeszteni, hogy Iván még verekszik
is avval a jókora szervvel! Persze, ezen mindenki csak nevetett, hiszen micsoda
bolondság már ez! Meg aztán az emberek szerették Ivánt. Végül is nem tehetett
róla, hogy ekkora orral áldotta meg a Jóisten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése