Tyll Forest

Tyll Forest

2015. január 14., szerda

A MÉRETES SZERV

Tyll Forest : A MÉRETES SZERV


   Iván Ivanovics Sztyeminkovnak hatalmas volt. Mutogatni ugyan nem mutogatta senkinek, de hát tudják, hogy van az: az emberek, főleg falun, mindenkiről tudnak mindent, no meg aztán titkolni se igen lehetett az efféle nyilvánvaló, látványos dolgokat. Férfiemberhez meg amúgy sem méltó a dolgok rejtegetése. Szó ami szó, ez a dolog bizony karakteresen férfias dolog volt, olyannyira, hogy híre nem csak a faluban, de az egész megyében elterjedt, sőt, néhány káder propagandakörútja során még Moszkvába is elvitte a nagy testrész hírét. Egyfajta jelzővé fejlődött Iván Ivanovics állapota szinte országszerte. Az ominózus testrész nagy volt, vastag és hosszú. Egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. Ha valaki hasonló méretekkel büszkélkedhetett, arra egyszerűen csak azt mondták, hogy “Ivános” van neki. Persze akkora, mint Iván Ivanovics Sztyeminkovnak, senkinek se volt.
   Egy külföldi újságíró egyszer be akarta jegyeztetni valami “rekordkönyvbe”, vagy mibe, de Iván Ivanovics Sztyeminkov egyszerű, szemérmes falusi ember lévén hallani sem akart a dologról. Nem vásári mutatványos ő, sem pedig valamiféle furcsa torzszülött, amilyeneket a nagyvárosi magazinokban mutogatnak! Az eset annyira felbőszítette, hogy kishíján felpofozta az illetőt. Három nagydarab legény se tudta lefogni Ivánt, úgy hogy Alekszej, a kovács szaladt oda segíteni nekik. Még így négyen is csak nagy nehezen bírtak a dühöngő Ivánnal, az újságíró meg fejvesztve menekült, talán azóta is fut!
  Na, hát ilyen ember volt ez az Iván Ivanovics. Férfi volt a javából és ez a tény nem csak az óriási testrésznek volt köszönhető, hanem Iván férfias természetének is. A nők egyszerűen imádták! Minek is mondom, hiszen bizonyára önök is tudják, milyenek a fehérnépek! Mindig a különleges férfiak érdeklik őket. Márpedig Iván Ivanovics elég különleges férfi volt!
  Gyerekkorában elég sokat csúfolták adottsága miatt, de később már szinte irigyelték. Felnőttkorára ő lett a legnépszerűbb a faluban. Becsületes, derék férfiember volt.

  Néha levedzett a jókora szerv, és bizony ki is vörösödött, ilyenkor Iván gyakran törölgette kedvesétől kapott hímzett kendőjével. Az a pletyka is elterjedt, hogy Mása, Iván kedvese csaknem elvesztette egyszer a bal szeme világát a méretes darab miatt, egyik szerelmes édelgésük során. Állítólag többen is látták, ahogy Másenyka a szemét takarva jött ki a fészerből, ahova enyelegni jártak. Nevetve mondta a mögötte kullogó legénynek, hogy “a fene a micsodádat, Iván, majdnem kitoltad vele a szemem!”, s bár a falusi nép arrafelé szemérmes, de nem kevésbbé pletykás mint más falusi emberek, így estére már mindenki tudta a dolgot. Néhány rosszindulatú vénasszony felbuzdulva az eseten nem átallotta azt terjeszteni, hogy  Iván még verekszik is avval a jókora szervvel! Persze, ezen mindenki csak nevetett, hiszen micsoda bolondság már ez! Meg aztán az emberek szerették Ivánt. Végül is nem tehetett róla, hogy ekkora orral áldotta meg a Jóisten!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése